Filmkészítés      Kiadói tevékenység      Kommunikáció      Kreatív tervezés   
A föld sója - dokumentumfilm
Évszám: 2009

 
A föld sója
dokumentumfilm – 45perc


Most könnyen ugrál az ember. Aztán majd nem fog. Most nincsenek távolságok, aztán majd a posta is végtelen messzire kerül. Leugranánk, de már nem megy. Aztán letesszünk róla, mert már a címzés betűivel sem tudunk megbirkózni. Lám-lám már meg is öregedtünk. A párunk fényképe elsárgult, a gyerekek elköltöztek, az unokák nem érnek rá. És már a kutyánk is meghalt, pedig vele milyen jókat beszélgettünk. Mi lesz most. Ki nyit ránk ajtót? Önzetlenül.

Volt Marseille-ben egy furcsa keresztény közösség, amely az ötvenes években működött. A közösség tagjai önként, szabad idejükben öreg magányos matrózokról gondoskodtak. Rájuk nyitották az ajtót, eljártak hozzájuk, segítettek a házimunkában, bevásároltak, meghallgatták a magányosokat. Egyetlen egy szabály volt. Nem volt szabad beszélni a hitről. Az volt az elvük, hogy a legnagyobb kincsüket nem akarják, mint egy árut reklámozni. Csak, aki kérdezett annak beszéltek róla. Japánban kitalálták a telefonos-internetes lelki gondozást. Az idős emberektől mindennap sms-ben megkérdezik, hogy hogyan érzik magukat. Az sms-re három féle válasz adható. Jól vagyok, rosszul érzem magam, vagy magányos vagyok. Az utóbbi két válasz esetén automatikusan egy sms továbbítódik az önkéntes idősgondozó mobiljára, aki vagy felhívhatja az idős embert, vagy ha nem ér rá, továbbíthatja más kollégájának az sms-t.

Van Miskolcon egy gimnázium a panel-rengeteg közepén. Tanít ott egy tanár, Velkey Balázs, a diákokkal egy idősek segítő szolgálatot szervezett. Fakultáció gyanánt. A fakultáció arról szól, hogy a diákok heti rendszerességgel fél éven keresztül, másfél órát rászoruló emberekkel töltenek. Az idős rászorultak látogatása és gondozása mellett a fogyatékkal élőknek színházat szerveznek, cigánygyerekekkel játszanak. Sőt még hospice szolgálatot is vállalnak, haldokló emberek mellett vannak az utolsó óráikban.
Velkey Balázs alapelve, hogy a rendszer az önkéntességre épül. Itt nincsen ellenőrzés, nincsenek jegyek, mindenkinek a lelkiismeretére bízzák, hogy mennyit foglalkozik a rábízott feladattal. És jóllehet nincs tanulmányi vagy egyéb következménye annak, ha valaki kevés időt tölt el a szolgálattal a diákok mégis szeretnek ezzel foglalkozni. Évente átlagosan hetven diák veszi fel ezt a fakultációt. Persze a tapasztalatokat megosztják egymással a osztályfőnöki órán, és a fél év végén készítenek egy értékelést a munkáról és a tapasztalatokról.
Amikor először elbeszélgettünk Velkey Balázzsal ő hosszan mesélt a munkájukról és a fakultációról. „Azok a gyerekek akik ehhez kedved és elszántságot éreznek fél év elején kapnak egy listát arról, hogy milyen lehetőségek vannak. A listában, amiből rangsorolva választhatnak konkrétan le van írva, hogy mi a feladat, például: Ica néninek számítógép oktatás vagy Juli néninek bevásárlás esetleg Géza bácsival kártyázás.”
Hospice szolgálatot csak az a diák vállalhat, aki elsőnek jelölte meg. Aki ilyen feladatot vállal, annak a szüleivel is egyeztetnek, hogy a gyerekük elég erős-e ahhoz, hogy haldokló embereken segítsen.
Bár a gimnáziumot a jezsuiták működtetik,  a „gyerekeknek nem kell vallásos témákról beszélgetni” - magyarázta a matektanár. - „A diákok között sem mindenki vallásos. A látogatások főleg játékról szólnak, van olyan néni, akivel römiznek, mással pedig ország-várost játszanak. Mindig két diák megy együtt, egy idősebb, aki már előző évben látott el ilyen szolgálatot és egy fiatalabb diák. A nénik mindig izgatottan várják, hogy ki lesz a következő évben a két „áldozat”. „A legnagyobb szükség egyébként éppen itt a lakótelepen van ránk, az idős, magányos emberek látogatása nagyon fontos. Hiszen a szeretet otthon, vagy a fogyatékosok intézete, az óvoda el van nélkülünk is, viszont ezekkel az emberekkel nem foglalkozik senki.” –magyarázza a tanár úr.
„Sokszínű a munkánk, egyszer egy idős mozgáskorlátozott néninek meghalt a férje. Mindketten a szeretet otthonban éltek. Az otthon munkatársai is elismerték, hogy a gyerekek segítettek a legtöbben a gyász feldolgozásában. Később az idős asszony kapott számítógépet és most őt tanítják e-mailezni. Ő nagyon népszerű a diákok körében.” – mosolyog.
Néha akadnak nehézségek. Például a hospice szolgálatnál előfordul, hogy a beteg nem akar beszélgetni, vagy csak egy vörös rózsát találnak a gyerekek az ágyán – mert már meghalt.

 

Megjelenés: 2009
A föld sója - dokumentumfilm 6:3 - Az Évszázad mérkőzése Élő történelem - Domonkos Miksa Ocskay László százados, az elfelejtett hős - dokumentumfilm Reklámfilm a Hundidac számára Mesélő életek, dokumentumfilm Ariston reklámfilm - "Befektetés a jövőbe!"